Partner Stúdió

Csörög a telefon, értesítés: egy vásárlód megjelölt egy Instagram-sztoriban. Az új táskáddal pózol a Duna-parton, a kép gyönyörű, és pontosan azt mutatja, amit te hónapok óta próbálsz elmondani a termékedről. Az első reflex: képernyőkép, és már megy is ki a saját oldaladra.

Állj meg egy percre. Az a fotó nem a tiéd – és nem is egyetlen engedélyről van szó, hanem rögtön kettőről.

Két jog egy képen

Egy vásárlói fotónál két külön kérdést kell megválaszolni, és a legtöbben csak az egyikre gondolnak.

Az első: ki van a képen? A Polgári Törvénykönyv 2:48. §-a két bekezdésben elintézi: képmás elkészítéséhez és felhasználásához az érintett hozzájárulása kell. Kivétel csak a tömegfelvétel és a nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel. Egy vásárló, aki a kanapéján ül az új plédeddel, egyik kategóriába sem fér bele.

A második: ki készítette a képet? Ez már a szerzői jog terepe. A szerzői jogi törvény a fotóművészeti alkotást is védi, a felhasználásra pedig a szerző ad engedélyt, úgynevezett felhasználási szerződéssel. A „fotóművészeti” szó ne tévesszen meg: ugyanez a törvény kimondja, hogy a védelem nem függ a mű minőségétől, esztétikai értékétől vagy színvonalától, csak attól, hogy egyéni, eredeti alkotás legyen. A „csak egy telefonos kép” érvelés tehát nem visz messzire.

Na és itt jön a csavar: a két személy nem mindig ugyanaz. Ha a vásárlót a barátnője fotózta, akkor a vásárló a képmásáról dönt, a barátnő viszont a fotóról. A gyakorlatban a vásárlóval fogsz levelezni, de ha látszik, hogy nem ő fotózott, kérd meg, hogy a fotós rábólintását is szerezze meg – vagy írj közvetlenül annak, aki a képet készítette.

A GDPR is beszáll a játékba

Egy felismerhető arc személyes adat, a közzététele pedig adatkezelés. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egy 2016-os állásfoglalásában ezt egyértelműen kimondta. Ez még a GDPR előtt, a magyar adatvédelmi törvény alapján született, de a rendelet fogalmai szerint is ugyanoda jutunk.

Ha hozzájárulásra építesz, a GDPR szerint annak önkéntesnek, konkrétnak, tájékoztatáson alapulónak és egyértelműnek kell lennie. Három dolog ebből a hétköznapokban is számít:

• Neked kell bizonyítanod, hogy az illető hozzájárult. Egy szóban odavetett „persze, nyugodtan” utólag szinte bizonyíthatatlan.
• Bármikor visszavonhatja, és a visszavonásnak ugyanolyan egyszerűnek kell lennie, mint a megadásnak. Ha üzenetben kérted, üzenetben is visszavonhatja.
• A hallgatás nem igen. A rendelet preambuluma külön kimondja, hogy a hallgatás vagy a nem cselekvés nem minősül hozzájárulásnak. A „ha nem szólsz, kiteszem” tehát nem működik.

A NAIH ugyanebben az állásfoglalásban a bírói gyakorlatot is idézi, egy olyan mondattal, amit szerintem minden közösségimédia-kezelőnek fel kellene írnia a monitora szélére: a fényképfelvétel készítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is. Hogy valaki mosolyog a kamerába a boltodban, az még nem engedély arra, hogy a képe a Facebook-oldaladon landoljon.

„De hát megjelölt!” – miért nem elég a tag

Ez a leggyakoribb félreértés. A vásárló megjelöl, tehát nyilván örülne, ha megosztanád. Lehet, hogy örülne. Csakhogy a megjelölés annyit jelent, hogy ő a saját közönségének megmutatta a képet, és szólt neked róla. Arról, hogy a te oldaladon, a te reklámfelületeden is szerepeljen, nem nyilatkozott.

Az Instagram szerzői jogi súgója sem köntörfalaz: a legbiztosabb, ha csak saját tartalmat posztolsz, idegen műnél pedig általában jó ötlet a szerző írásos engedélye. A Meta szerzői jogi oldala a Facebookra is ezt az irányt adja. A magyar törvény felől nézve sincs kiskapu: a szerzői jogi törvény szerint minden egyes felhasználáshoz a szerző engedélye kell, és ezt sem a név feltüntetése, sem egy „nem akartam jogot sérteni” megjegyzés, sem az nem pótolja, hogy nem kerestél rajta pénzt.

Az „@-ozás a képaláírásban” tehát udvarias gesztus, de nem engedély.

Kicsit más a helyzet, ha a platform saját megosztó funkcióját használod. Ha valaki a sztorijában megemlít, az Instagram jellemzően felkínálja, hogy továbbosszd a saját sztoridban, és ilyenkor az eredeti fiók neve látszik a megosztáson. A pontos működés alkalmazásverziónként változhat, és jogi szempontból sem egyértelmű, mennyit fed le ez a gomb. Én ezt is csak egy rövid „köszi, kitehetem?” üzenet után nyomnám meg, mert a sztoridban már a te márkád mellett jelenik meg az ő arca.

Melyik helyzetben mi kell?

Összeszedtem a tipikus eseteket. Ez nem jogi tanácsadás egyedi ügyben – inkább egy gyors szűrő, ami megmondja, hol kell lassítanod.

Az utolsó sor a legtöbbször elfelejtett. Az engedély arra szól, amire kérted. Ha organikus posztra kérted, ne kerüljön ki egy kampányba, egy plakátra vagy a weboldalad nyitóképére. A szerzői jogi törvény szerint a felhasználási szerződést – ha a törvény másként nem rendelkezik – írásba kell foglalni, tehát a „mire, hol, meddig” kérdést érdemes már az elején leírni.

Hogyan kérd, hogy szívesen igent mondjon?

A jó hír: a legtöbb ember örül, ha egy márka észreveszi. A kérés nem teher, hanem bók – ha jól csinálod.

Pár dolog, amin szerintem sokan elcsúsznak:

Ne jogi szöveggel nyiss. Az első üzenet szóljon a képről. „Ez a kép annyira jól sikerült, hogy azóta is ezt nézzük a csapattal” – ez emberi. Egy háromoldalas nyilatkozat beidézése pedig rémisztő.

Mondd meg konkrétan, mire kell. Instagram-feed? Sztori? Facebook is? A konkrét kérés bizalmat ad, és a GDPR is ezt várja.

Kérdezd meg, hogyan jelöld. Van, aki büszkén vállalja a nevét, más inkább csak a fotót adná. Az, hogy választhat, sokat számít.

Írd bele, hogy bármikor meggondolhatja magát. Ez nem gyengeség, hanem kötelező, és meglepően sok embert ez győz meg.

Egy mintaüzenet, amit nyugodtan átírhatsz a saját hangodra:

Szia, Anna! Nagyon köszönjük a sztorit, imádjuk ezt a képet. Kitehetnénk az Instagram- és a Facebook-oldalunkra is egy posztban? Megjelölnénk téged, vagy ha jobban szeretnéd, név nélkül tesszük ki. Ha később meggondolnád magad, elég egy üzenet, és levesszük. Ha rendben van, írd meg, hogy „igen, mehet”.

Mentsd el a választ. Egy képernyőkép a beszélgetésről, mappába téve, a fotó mellé – fél perc, és ha bármikor kérdés merül fel, megvan a nyoma. Aki hírlevelet is küld, ismerős lesz a gondolat: a hírlevél-feliratkozásról szóló cikkünkben ugyanez volt a vezérfonal, csak e-mail-címekkel.

Ha még elegánsabb megoldás kell

Az Instagram közös posztja (Collab) egy egészen kényelmes kerülőút. Ilyenkor a vásárló teszi ki a képet a saját fiókjából, és közreműködőként meghívja a márkád fiókját. Az Instagram súgója szerint a meghívást el kell fogadnod, csak utána kerülsz fel a posztra közreműködőként. A poszt az ő fiókjából indul, a döntés is az övé volt, te pedig ott vagy mellette. Persze ez több munkát kér tőle, úgyhogy inkább a lelkesebb, visszatérő vásárlóknál működik.

Mi van, ha már kitetted engedély nélkül?

Nem kell pánikolni, de halogatni sem érdemes. Írj a vásárlónak most, kérj utólag engedélyt, és ha nemet mond vagy nem válaszol, vedd le a posztot. A hallgatást itt se vedd igennek. Ha pedig a vásárló vagy a fotós már felszólítással, kártérítéssel keres meg, az már nem blogcikk-téma: ott érdemes ügyvédhez fordulni.

Ha pedig a rendszerszintű megoldáson gondolkodsz, tégy be egy rövid bekezdést az adatkezelési tájékoztatódba arról, hogy a vásárlói fotókat milyen célra és meddig használod, és hogyan kérhető a törlésük. A tájékoztató nem helyettesíti az egyedi hozzájárulást, de amikor a vásárló rákérdez, legyen hová küldened.

Egy utolsó gondolat. Egy hiteles vásárlói kép többet ér tíz stúdiófotónál – pont azért, mert valaki önként adta. Ha a helyi vállalkozások posztolási tervéről szóló cikkünk alapján már van heti ritmusod, tegyél bele egy fix pontot: minden hónapban egyszer nézd végig a megjelöléseidet, és küldj ki három kedves, konkrét engedélykérő üzenetet. Pár hónap múlva meglepően vastag lesz az a mappa.

Kép: Pexels / Pixabay