Kétféle rossz ajánlatkérő űrlap van, és mindkettő pénzt veszít. Az egyik három mezőből áll – név, e-mail, üzenet –, és utána jön a végtelen levelezés, mert az érdeklődő annyit írt, hogy „mennyibe kerülne?”. A másik tizennyolc mezőt kér, köztük a cég adószámát és azt, hogy „honnan hallott rólunk”, és a látogató a harmadik képernyő után inkább felhívja a konkurenciát.
A jó ajánlatkérő a kettő között van. És meglepően kevés múlik a dizájnon: inkább azon, hogy pontosan tudod-e, mi kell neked ahhoz, hogy árat mondj.
Kezdd a végéről: mi kell az árhoz?
Mielőtt egyetlen mezőt felvennél, ülj le egy papírral, és írd fel, mit kérdezel vissza telefonon szinte mindig, mielőtt számot mondanál. Egy festő-mázolónál ez a helyiségek száma és nagyjából a négyzetméter. Egy fotósnál a dátum, a helyszín és az, hogy hány órát kell ott lenni. Egy rendszergazdánál a gépek száma.
Ez a lista a kötelező mezők jelöltje. Minden más gyanús.
A Baymard Institute, amely évek óta teszteli a webshopok fizetési folyamatát, 2024-es mérése szerint egy átlagos pénztár 11,3 mezőt kér, holott a legtöbb oldalnak nagyjából 8 is elég lenne. Ugyanott olvasható: a mezők száma sokkal jobban rontja a használhatóságot, mint a lépéseké. Ez webshopos adat, nem ajánlatkérős, de a tanulság egy az egyben átvihető – a felesleges mező akkor is teher, ha senki nem fizet a végén.
Mezőnként: kell vagy nem kell?
Összeraktam egy táblázatot egy átlagos szolgáltató (mondjuk egy burkoló, egy kertépítő vagy egy rendezvényes cég) ajánlatkérőjéhez. A saját szakmádhoz igazítsd, de a logikán ne nagyon változtass.
| Mező | Miért kell? | Kötelező? |
|---|---|---|
| Név | Meg tudd szólítani, és tudd, kinek küldöd az ajánlatot | Igen |
| E-mail-cím | Ide megy az ajánlat írásban | Igen |
| Telefonszám | Gyorsabb egyeztetés, ha valami nem világos | Nem kötelező (vagy írd oda, mire kell) |
| Mi a munka? (választógombok) | A szolgáltatás típusa szűkíti az árat | Igen |
| Mennyiség vagy méret | Enélkül nincs szám: m², darab, óra, fő | Igen |
| Helyszín (település vagy kerület) | Kiszállás, utazási idő | Igen, ha számít az áradban |
| Mikorra kell? | Ütemezés, sürgősségi felár | Nem kötelező |
| Fotó vagy fájl feltöltése | Egy kép sokszor tíz kérdést kivált | Nem kötelező |
| Megjegyzés | Ide fér minden, amire nem gondoltál | Nem kötelező |
| Költségkeret | Segít, de sokan nem szívesen írják le | Nem kötelező, vagy hagyd el |
| „Honnan hallott rólunk?” | Neked marketingadat, neki plusz munka | Hagyd el – kérdezd meg telefonon |
| Cégnév, adószám, számlázási cím | Számlázáshoz kell, ajánlathoz nem | Hagyd el – majd a megrendelésnél |
A két utolsó sor a legfontosabb. Ami ráér a megrendelésig, az ne az első kapcsolatfelvételnél jöjjön elő.
A telefonszámnál pedig érdemes egy pillanatra megállni. Sok vállalkozó kötelezővé tenné a telefonszámot, mert „úgyis fel kell hívni”. Értem. Csak a látogató ezt nem tudja, ő azt látja, hogy egy idegen cég a számát kéri.
A Baymard erről külön cikket írt (legutóbb 2025 júliusában frissítették). A tesztjeikben a résztvevők egy része álszámot írt be, csak hogy továbbjusson – az egyik egyszerűen „9999”-et –, mások pedig otthagyták a folyamatot. A vizsgált oldalak 39%-a magyarázat nélkül kérte a telefonszámot.
A megoldás két szó a mező mellett. „Csak egyeztetéshez hívunk” – ennyi. Vagy ne tedd kötelezővé, és aki szívesebben levelezik, az levelezzen.
Csillag, „nem kötelező” és a többi apróság
A Nielsen Norman Group űrlapos ajánlásai között van egy, amit szinte mindenki megszeg: legfeljebb egy-két opcionális mező legyen, azok is egyértelműen megjelölve. A többi ugyanonnan, röviden:
- egy oszlop, mezőnként egy sor (kivétel a rövid, összetartozó adatok, például irányítószám és település);
- a címke közvetlenül a mező fölött legyen; a mezőbe írt szürke helyőrző szöveget inkább kerüld, mert gépeléskor eltűnik, és az NN/g szerint is sok gondot okoz;
- két-három lehetőségnél választógomb, ne legördülő menü;
- hibánál ne csak a piros szín jelezzen, hanem írd ki, mi a baj, és hagyd meg, amit addig beírt, hogy javítani tudja.
A kötelező mezőket csillaggal jelöld, mindet – ezt az NN/g külön cikkben is kifejti. A Baymard szerint még jobb, ha az opcionálisakat is jelölöd („nem kötelező”), mert a kétféle jelölés együtt a legegyértelműbb. A 2021-es felmérésükben csak a webshopok 14%-a csinálta így. Ahol csak az egyik fajtát jelölték, a tesztelők rendszeresen átsiklottak egy kötelező mező fölött, vagy épp egy nem kötelezőnél kezdtek találgatni.
Egy mondat a mobilról: az ajánlatkérők jó részét telefonon töltik ki, egy hüvelykujjal, villamoson. Ha az oldalad lassan reagál, az űrlap ott is elvérzik – erről a Core Web Vitals mutatókról szóló cikkünkben írtunk bővebben.
Ha méretek nélkül nincs ár
Vannak szakmák, ahol a „mennyiség vagy méret” mező egyszerűen kevés. Egy asztalos, egy redőnyös vagy egy nyomda csak akkor tud számolni, ha darabra pontos listát kap. Ilyenkor egy szabad szöveges „megjegyzés” rémálom: az ügyfél valahogy leírja, te valahogy kibogozod, és a végén mindkettőtök idegeskedik.
Jó példa erre, ahogy a Kéki Lapszabászat online megrendelője bekéri a vágandó lapokat. Az anyag kiválasztása után egy lap mindössze három számból áll: hossz és szélesség milliméterben, plusz darabszám. Az élzárást egy kis rajzon, az adott élre kattintva lehet kijelölni, a nem kötelező extrák között pedig rajzot vagy fotót is lehet csatolni. Akinek sok tétele van, átválthat táblázatos rögzítésre, és a saját Excel-táblájából egyszerűen bemásolhatja a sorokat. A kapcsolati részben név, telefonszám és e-mail kötelező, meg az, hogy árajánlatot kér-e vagy rögtön rendel – adószámot ott senki nem kérdez.
A tanulság nem az, hogy mindenkinek rajzos konfigurátor kell. Hanem az, hogy ha a pontos ajánlathoz strukturált adat kell, akkor strukturált mezőt adj hozzá, ne egy üres szövegdobozt. Sokszor egy fájlfeltöltés is megteszi: „töltsd fel a méretlistát vagy a tervrajzot”.
Mit mond a GDPR az ajánlatkérő űrlapról?
Itt jön a rész, amitől a legtöbben tartanak, pedig nem bonyolult.
Az első elv az adattakarékosság. A GDPR 5. cikke szerint csak olyan személyes adatot kérhetsz, ami a cél szempontjából megfelelő, releváns, és a szükségesre korlátozódik. Vagyis a fenti táblázat utolsó két sora nemcsak kényelmi kérdés: a számlázási adatok (egyéni vállalkozónál az adószám is személyes adat) egy ajánlatkérőben adatvédelmi szempontból is nehezen indokolhatók.
A második a jogalap. Sok oldalon ott a kötelező pipa: „hozzájárulok adataim kezeléséhez”, és enélkül nem lehet elküldeni az űrlapot. Csakhogy ha valaki ajánlatot kér tőled, az adatai kezelése jellemzően a szerződés megkötését megelőzően, az ő kérésére tett lépésekhez kell – erre a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja ad jogalapot. A NAIH egyik vizsgálójának jogalapokról szóló előadása szerint a szerződéses jogalap megfelelő lehet, ha „kötelezően megadandó” adatokat kérsz – de csak azokra, amelyek tényleg szükségesek. Ugyanez az anyag azt is rögzíti, hogy a hozzájárulás nem tekinthető önkéntesnek, ha a szerződés teljesítését olyan adatkezeléshez kötik, ami ahhoz nem szükséges. Ráadásul a hozzájárulás bármikor visszavonható, egy ajánlat elkészítéséhez szükséges adatkezelést pedig nem szerencsés erre a lábra állítani. Szerintem ezért a kötelező hozzájárulás-pipa az ajánlatkérőben inkább zavart kelt, mint védelmet ad: a tájékoztatóban a valós jogalapot kell megnevezni.
Ami viszont kell:
- Adatkezelési tájékoztató. A NAIH oldalán elérhető, a kkv-k honlapjairól szóló anyag a weboldalak tipikus adatkezelései között név szerint felsorolja a kapcsolatfelvételi űrlapot és az ajánlatkérést. Ez tehát adatkezelés, és a GDPR szerint az adatok felvételekor tájékoztatni kell róla az érintettet (célról, jogalapról, megőrzési időről). A küldés gomb fölé elég egy mondat: „Az adataidat az ajánlat elkészítéséhez használjuk, részletek az adatkezelési tájékoztatóban” – linkkel.
- Külön, be nem pipált jelölőnégyzet, ha hírlevelet is küldenél. Az előre bejelölt négyzet a GDPR szerint nem hozzájárulás. Hogy ezt hogyan csináld jól, a hírlevél-feliratkozásról szóló cikkünkben leírtuk.
- Megőrzési idő. Döntsd el, meddig tartod meg a be nem fogadott ajánlatkéréseket, és írd bele a tájékoztatóba. Ha a beérkezett levelek évekig ott ülnek a postafiókodban, az is adatkezelés.
Ez nem jogi tanácsadás – ha az űrlapod egészségügyi vagy más különleges adatot is érint, kérdezz meg egy adatvédelemhez értő szakembert.
Egy próba, amit ma elvégezhetsz
Nyisd meg a saját ajánlatkérődet a telefonodon, és töltsd ki úgy, mintha most látnád először. Mérd, meddig tart. Aztán vedd elő a telefonos visszakérdezéseid listáját, és nézd meg: mi az, amit az űrlap nem kérdez meg, és mi az, amit hiába kérdez.
Ha egy mező egyik listán sincs rajta, töröld. Egy hónap múlva nézd meg, több kérés jön-e – és hány olyan, amire válaszolni is tudsz.
Kép: BayBank / Pixabay






One response to “Ajánlatkérő űrlap: milyen mezőket kérj, hogy ki is töltsék?”
[…] ajánlatkérésre gyűjtesz adatot. Hogy ott milyen mezők kellenek, és melyik maradhat el, azt az ajánlatkérő űrlapról szóló cikkben szedtem […]