Ajánlatkérő űrlap: milyen mezőket kérj, hogy ki is töltsék?

Kétféle rossz ajánlatkérő űrlap van, és mindkettő pénzt veszít. Az egyik három mezőből áll – név, e-mail, üzenet –, és utána jön a végtelen levelezés, mert az érdeklődő annyit írt, hogy „mennyibe kerülne?”. A másik tizennyolc mezőt kér, köztük a cég adószámát és azt, hogy „honnan hallott rólunk”, és a látogató a harmadik képernyő után inkább felhívja a konkurenciát.

A jó ajánlatkérő a kettő között van. És meglepően kevés múlik a dizájnon: inkább azon, hogy pontosan tudod-e, mi kell neked ahhoz, hogy árat mondj.

Kezdd a végéről: mi kell az árhoz?

Mielőtt egyetlen mezőt felvennél, ülj le egy papírral, és írd fel, mit kérdezel vissza telefonon szinte mindig, mielőtt számot mondanál. Egy festő-mázolónál ez a helyiségek száma és nagyjából a négyzetméter. Egy fotósnál a dátum, a helyszín és az, hogy hány órát kell ott lenni. Egy rendszergazdánál a gépek száma.

Ez a lista a kötelező mezők jelöltje. Minden más gyanús.

A Baymard Institute, amely évek óta teszteli a webshopok fizetési folyamatát, 2024-es mérése szerint egy átlagos pénztár 11,3 mezőt kér, holott a legtöbb oldalnak nagyjából 8 is elég lenne. Ugyanott olvasható: a mezők száma sokkal jobban rontja a használhatóságot, mint a lépéseké. Ez webshopos adat, nem ajánlatkérős, de a tanulság egy az egyben átvihető – a felesleges mező akkor is teher, ha senki nem fizet a végén.

Mezőnként: kell vagy nem kell?

Összeraktam egy táblázatot egy átlagos szolgáltató (mondjuk egy burkoló, egy kertépítő vagy egy rendezvényes cég) ajánlatkérőjéhez. A saját szakmádhoz igazítsd, de a logikán ne nagyon változtass.

Mező Miért kell? Kötelező?
Név Meg tudd szólítani, és tudd, kinek küldöd az ajánlatot Igen
E-mail-cím Ide megy az ajánlat írásban Igen
Telefonszám Gyorsabb egyeztetés, ha valami nem világos Nem kötelező (vagy írd oda, mire kell)
Mi a munka? (választógombok) A szolgáltatás típusa szűkíti az árat Igen
Mennyiség vagy méret Enélkül nincs szám: m², darab, óra, fő Igen
Helyszín (település vagy kerület) Kiszállás, utazási idő Igen, ha számít az áradban
Mikorra kell? Ütemezés, sürgősségi felár Nem kötelező
Fotó vagy fájl feltöltése Egy kép sokszor tíz kérdést kivált Nem kötelező
Megjegyzés Ide fér minden, amire nem gondoltál Nem kötelező
Költségkeret Segít, de sokan nem szívesen írják le Nem kötelező, vagy hagyd el
„Honnan hallott rólunk?” Neked marketingadat, neki plusz munka Hagyd el – kérdezd meg telefonon
Cégnév, adószám, számlázási cím Számlázáshoz kell, ajánlathoz nem Hagyd el – majd a megrendelésnél

A két utolsó sor a legfontosabb. Ami ráér a megrendelésig, az ne az első kapcsolatfelvételnél jöjjön elő.

A telefonszámnál pedig érdemes egy pillanatra megállni. Sok vállalkozó kötelezővé tenné a telefonszámot, mert „úgyis fel kell hívni”. Értem. Csak a látogató ezt nem tudja, ő azt látja, hogy egy idegen cég a számát kéri.

A Baymard erről külön cikket írt (legutóbb 2025 júliusában frissítették). A tesztjeikben a résztvevők egy része álszámot írt be, csak hogy továbbjusson – az egyik egyszerűen „9999”-et –, mások pedig otthagyták a folyamatot. A vizsgált oldalak 39%-a magyarázat nélkül kérte a telefonszámot.

A megoldás két szó a mező mellett. „Csak egyeztetéshez hívunk” – ennyi. Vagy ne tedd kötelezővé, és aki szívesebben levelezik, az levelezzen.

Csillag, „nem kötelező” és a többi apróság

A Nielsen Norman Group űrlapos ajánlásai között van egy, amit szinte mindenki megszeg: legfeljebb egy-két opcionális mező legyen, azok is egyértelműen megjelölve. A többi ugyanonnan, röviden:

  • egy oszlop, mezőnként egy sor (kivétel a rövid, összetartozó adatok, például irányítószám és település);
  • a címke közvetlenül a mező fölött legyen; a mezőbe írt szürke helyőrző szöveget inkább kerüld, mert gépeléskor eltűnik, és az NN/g szerint is sok gondot okoz;
  • két-három lehetőségnél választógomb, ne legördülő menü;
  • hibánál ne csak a piros szín jelezzen, hanem írd ki, mi a baj, és hagyd meg, amit addig beírt, hogy javítani tudja.

A kötelező mezőket csillaggal jelöld, mindet – ezt az NN/g külön cikkben is kifejti. A Baymard szerint még jobb, ha az opcionálisakat is jelölöd („nem kötelező”), mert a kétféle jelölés együtt a legegyértelműbb. A 2021-es felmérésükben csak a webshopok 14%-a csinálta így. Ahol csak az egyik fajtát jelölték, a tesztelők rendszeresen átsiklottak egy kötelező mező fölött, vagy épp egy nem kötelezőnél kezdtek találgatni.

Egy mondat a mobilról: az ajánlatkérők jó részét telefonon töltik ki, egy hüvelykujjal, villamoson. Ha az oldalad lassan reagál, az űrlap ott is elvérzik – erről a Core Web Vitals mutatókról szóló cikkünkben írtunk bővebben.

Ha méretek nélkül nincs ár

Vannak szakmák, ahol a „mennyiség vagy méret” mező egyszerűen kevés. Egy asztalos, egy redőnyös vagy egy nyomda csak akkor tud számolni, ha darabra pontos listát kap. Ilyenkor egy szabad szöveges „megjegyzés” rémálom: az ügyfél valahogy leírja, te valahogy kibogozod, és a végén mindkettőtök idegeskedik.

Jó példa erre, ahogy a Kéki Lapszabászat online megrendelője bekéri a vágandó lapokat. Az anyag kiválasztása után egy lap mindössze három számból áll: hossz és szélesség milliméterben, plusz darabszám. Az élzárást egy kis rajzon, az adott élre kattintva lehet kijelölni, a nem kötelező extrák között pedig rajzot vagy fotót is lehet csatolni. Akinek sok tétele van, átválthat táblázatos rögzítésre, és a saját Excel-táblájából egyszerűen bemásolhatja a sorokat. A kapcsolati részben név, telefonszám és e-mail kötelező, meg az, hogy árajánlatot kér-e vagy rögtön rendel – adószámot ott senki nem kérdez.

A tanulság nem az, hogy mindenkinek rajzos konfigurátor kell. Hanem az, hogy ha a pontos ajánlathoz strukturált adat kell, akkor strukturált mezőt adj hozzá, ne egy üres szövegdobozt. Sokszor egy fájlfeltöltés is megteszi: „töltsd fel a méretlistát vagy a tervrajzot”.

Mit mond a GDPR az ajánlatkérő űrlapról?

Itt jön a rész, amitől a legtöbben tartanak, pedig nem bonyolult.

Az első elv az adattakarékosság. A GDPR 5. cikke szerint csak olyan személyes adatot kérhetsz, ami a cél szempontjából megfelelő, releváns, és a szükségesre korlátozódik. Vagyis a fenti táblázat utolsó két sora nemcsak kényelmi kérdés: a számlázási adatok (egyéni vállalkozónál az adószám is személyes adat) egy ajánlatkérőben adatvédelmi szempontból is nehezen indokolhatók.

A második a jogalap. Sok oldalon ott a kötelező pipa: „hozzájárulok adataim kezeléséhez”, és enélkül nem lehet elküldeni az űrlapot. Csakhogy ha valaki ajánlatot kér tőled, az adatai kezelése jellemzően a szerződés megkötését megelőzően, az ő kérésére tett lépésekhez kell – erre a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja ad jogalapot. A NAIH egyik vizsgálójának jogalapokról szóló előadása szerint a szerződéses jogalap megfelelő lehet, ha „kötelezően megadandó” adatokat kérsz – de csak azokra, amelyek tényleg szükségesek. Ugyanez az anyag azt is rögzíti, hogy a hozzájárulás nem tekinthető önkéntesnek, ha a szerződés teljesítését olyan adatkezeléshez kötik, ami ahhoz nem szükséges. Ráadásul a hozzájárulás bármikor visszavonható, egy ajánlat elkészítéséhez szükséges adatkezelést pedig nem szerencsés erre a lábra állítani. Szerintem ezért a kötelező hozzájárulás-pipa az ajánlatkérőben inkább zavart kelt, mint védelmet ad: a tájékoztatóban a valós jogalapot kell megnevezni.

Ami viszont kell:

  • Adatkezelési tájékoztató. A NAIH oldalán elérhető, a kkv-k honlapjairól szóló anyag a weboldalak tipikus adatkezelései között név szerint felsorolja a kapcsolatfelvételi űrlapot és az ajánlatkérést. Ez tehát adatkezelés, és a GDPR szerint az adatok felvételekor tájékoztatni kell róla az érintettet (célról, jogalapról, megőrzési időről). A küldés gomb fölé elég egy mondat: „Az adataidat az ajánlat elkészítéséhez használjuk, részletek az adatkezelési tájékoztatóban” – linkkel.
  • Külön, be nem pipált jelölőnégyzet, ha hírlevelet is küldenél. Az előre bejelölt négyzet a GDPR szerint nem hozzájárulás. Hogy ezt hogyan csináld jól, a hírlevél-feliratkozásról szóló cikkünkben leírtuk.
  • Megőrzési idő. Döntsd el, meddig tartod meg a be nem fogadott ajánlatkéréseket, és írd bele a tájékoztatóba. Ha a beérkezett levelek évekig ott ülnek a postafiókodban, az is adatkezelés.

Ez nem jogi tanácsadás – ha az űrlapod egészségügyi vagy más különleges adatot is érint, kérdezz meg egy adatvédelemhez értő szakembert.

Egy próba, amit ma elvégezhetsz

Nyisd meg a saját ajánlatkérődet a telefonodon, és töltsd ki úgy, mintha most látnád először. Mérd, meddig tart. Aztán vedd elő a telefonos visszakérdezéseid listáját, és nézd meg: mi az, amit az űrlap nem kérdez meg, és mi az, amit hiába kérdez.

Ha egy mező egyik listán sincs rajta, töröld. Egy hónap múlva nézd meg, több kérés jön-e – és hány olyan, amire válaszolni is tudsz.

Kép: BayBank / Pixabay

One response to “Ajánlatkérő űrlap: milyen mezőket kérj, hogy ki is töltsék?”

  1. […] ajánlatkérésre gyűjtesz adatot. Hogy ott milyen mezők kellenek, és melyik maradhat el, azt az ajánlatkérő űrlapról szóló cikkben szedtem […]

Rólunk

A Partner Stúdió vállalkozóknak és marketingeseknek ír az online jelenlétről: tartalomról, közösségi médiáról, fotóról és videóról, weboldalról és keresőoptimalizálásról. Gyakorlati cikkek, hivatalos forrásokra támaszkodva.